nagypapám, az alkotó

Ezt a hétvégét megint önmagam építésével, boldog egyedüllétben és félig-meddig unalomban töltöm, az unalom mondjuk nem annyira jellemző, hiszen ismét korszakalkotó gasztroesszét publikáltam, amelyet egyszer már bevetésre szántam amúgy a Diningguide-on, aztán végül a feledés homályába merült. Ami még jobb, hogy kaptam újabb két küldetést tőlük: az egyik egészen közel áll a szívemhez, az igazi kávéterrorizmus kiteljesedése, azaz egy nagy kávétesztet fogok végrehajtani, ez még félig-meddig titkos, ezért is írom le a világnak.

Közben élvezem az új terek lehetőségeit, feldolgozom a tárgyakat, mint említettem nagypapám elképesztő nagyságú gyűjteményt hagyott maga után különböző témákban, amelyet úgy döntöttem, hogy nem csak ápolok és őrzök, amíg élek, hanem egy részét, amit érdekesnek találok, meg is osztom a nagyközönség számára.

Számomra egy nagy meglepetés, hogy mint kiderült a nagypapám fotózott is, egészen komoly fotópapírokat rendelt külföldről és ezeknek a gyönyörű csomagolásában (esküszöm, mintha magamat látnám) helyezte el a saját maga által előhívott fotókat. Ezek a fotók alapvetően szerény fotózási képességeket takarnak (szintén mintha magamat látnám), viszont a nagypapám sokrétűségét mutatják. Én elmondhatom, hogy igazából egyáltalán nem ismertem, most viszont azt hiszem elindultam a felfedezés útján.

ez itt maga a nagypapám, ismét divatdiktátorként
(kb. 1930-as évek szerintem)egy macska a harmincas évekből

akkor még értettek a cégér gyártáshoz