Két borfesztivál nap között, vasárnap elmentünk Hollókőre is kirándulni, ami számomra meglepő módon - ugyan nem konvencionális útvonalat követve - viszonylag messze esik a fővárostól, kb. 2 órányi autóút volt. A táj nagyon jó, tényleg úgy éreztem felér a provence-i mezőkkel, különösen, amikor az akár szomorúnak is tűnő fekete napraforgóföldeket láttuk, én azonban egy punk vagyok, tehát ez nekem egyértelműen bejött, szerintem szép látvány volt. Nem kevésbé volt lenyűgöző a hatalmas tökmező, amire bukkantunk, ameddig a szem ellátott tökök mindenfelé, csak úgy a nagyvilágban, teljes bizalommal a külvilág felé. Persze csak megérintettem, megcsodáltam, lefotóztam és továbbálltam, semmi tök felhalmozási kényszer nem merült fel bennem.
Ezután következett Hollókő, hát az pedig olyan, amilyen, semmiképpen nem nekem találták ki, egy ilyen tutti biztos turistaközpont, az utolsó szögig minden kitalálva, újjáépített skanzen, műkörnyezet, falumúzeum, kézműves ez, kézműves az, népviselet, fazekas, fakanalas, kecskesajt (vákuum csomagolásban) stb. a gagyi árusítása az átlagosnál nagyobb körítéssel.Megint hibáztam, bementünk a Várkert Étterembe, ahol olyan szinten borzalmas vargánya "pörkölt"-öt kaptam, hogy gyakorlatilag a háromnegyedét otthagytam, 2000 forintért, ezért két katartikus fogást ennék a Budapesten a Laci!Konyha!-ban (délben), csak magamat hibáztathatom, hogy ilyen helyre beültem, valamint, hogy bármilyen elvárásokat is támasztok egyáltalán errefelé, de legfőképpen, hogy nem valami nagyon egyszerűt, mondjuk egy rántott bordát vagy mondjuk palóclevest rendeltem. Utána megkóstoltam a "kézműves fagylaltot", az is katasztrofális volt. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy én egy elviselhetetlen társaság kezdek lenni, ha evésről van szó.
Igazából nem is tudtam nagyon fotókat készíteni, mert minden annyira mű volt, hogy nem volt kedvem, de azért jól éreztem magam, jó volt kiruccanni, főleg visszafelé az Ipoly mellett jöttünk és ott pedig ilyen szépségek voltak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése