Egyrészt ma egészen különleges nap volt, olyan kérdések és helyzetek aktivizálódtak maguktól, amelyek amúgy nem is szoktak - sok minden megoldódott.
Másrészt, erről idáig hallgattam: most szombaton (5 nap múlva) ismét átlépem az országhatárt, ezúttal egy eddig fel nem fedezett hely, Olaszország a cél, azon belül pedig Bologna. Nem is tudom, hogy egyáltalán felkészüljek-e, vagy csak sodródjak és adjam át magam a várható élményeknek és az ismeretlennek. Ez utóbbi jobban szokott kijönni: spontán, nyitott szemmel járni, megnézni mindent és befogadni, persze nem feltétel nélkül.
Azt hiszem számomra Olaszország egy érdekes és új dolog lesz, úgy, hogy közben mintha mégis félig hazamennék, hiszen nagyon sok hasonló vonása van Spanyolországgal, ahol ugye 3 évet lehúztam, akárhogyis nézzük.
Tehát szabadságra megyek ismét (a májusi New York-i út után), talán sikerül úgy kikapcsolódni, hogy visszatérve, amikor végigdolgozom egy napot teljes intenzitással, ne tartson utána 3 napig azt kiheverni. Ma egyébként egy ilyen aktív nap volt, kommunikatív, kiegyensúlyozott, lényegre törő hangulatban voltam, még a mindig lenyomasztó könyvelőkkel is felemelt fejjel beszéltem, ők szerintem még a "hány fok van kint?" kérdést is úgy tudják feltenni, hogy iszonyú kellemetlenül érezze magát közben az ember. Hasznos tagja vagyok a társadalomnak, járulékokat és adókat fizetek nagy mennyiségben és megtanultam a pénzre úgy nézni, hogy azt vagy befizetem az alapvető életfeltételek (fűtött lakás stb.) ellenértékeként, vagy az államnak adóként.
Ha már itt tartunk, ma jött megint valami eszement vihar, igaz, hogy eddig szeptember eleje óta egyhuzamban 30 fok körüli hőmérséklet volt, de azért ez a szintű orkán mindig egy kicsit ijesztő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése