A hónap kezdetével óramű pontossággal megindult a feladatáradat. Energia befektetés, nyomon követés, megfelelés, eredmény végeérhetetlen körforgása és most már a behajtás fogalmát is be kell vezetni.
Visszautalva az elmúlt hétvégére: magamnak gyártott óriáskonfliktus lett végül a Lipócia magazin - Pozsonyi Piknik sztori vége, ezt írta lipóciás nő a képeimre és elhatároztam, hogy ezt a jövőben szlogennek fogom használni:
"egyszerűen jó képek kellettek volna, nem nappal szemben fotózva, kiégetve, nem sötét árnyékkal az arcokon, torznak látszó testekkel, értelmezhetetlen kivágásokkal".
Nem jól viselem a butaságot, a pofátlanságot, az igazságtalanságot és ennek semmi köze ahhoz, hogy mit mondott a képeimre, és, hogy igaza van-e vagy nincs.
Amire viszont sokkal büszkébb vagyok: ma ismét egy újabb hegyet hordtam el, elmentem és vettem 2 hatalmas fekete könyvszekrényt, tovább 3 kisebb, de üvegajtós fehér könyvszekrényt.
Hétfőn kiszállítják, valakiket megkérek, hogy szereljék össze és azok után szinte már gyerekjáték lesz kipakolni a 40 darab könyvesdobozt. A jövő héten tehát elkövetkezik az a történelmi pillanat, hogy használatba veszem a kb. 30 négyzetméteres nappalimat, merthogy jelenleg könyvesdoboz raktárnak és az erkélyhez vezető folyósónak használom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése