szombat esti benyomások, U26 és Vinopolis

A Nyugati közelében az Eiffel téren található U26 Bisztronómia Fakultáció szakácsa úgy döntött, hogy elmegy világot látni, amelyen az étterem kinézetét és hangulatát tekintve egyáltalán nem lepődöm meg. Mivel az U26 csapata fiatalos, lendületes és ötletes - a fesztiválokon, ahol eddig megjelentek, pedig megkérdőjelezhetetlenül egyedi, nagyon jó teljesítményt képesek nyújtani - úgy döntöttek, hogy addig is vendégséfeket hívnak. Ezen a héten Takács Lajos, az Olimpia séfje, ugye közismerten az én nagy kedvencem volt a soros.

Tegnap este meg is néztem mit jelent ez, de nem volt benne sok köszönet. Azt nem tudom, hogy Takács Lajosnak mennyi köze volt a menühöz, a megvalósítást tekintve azonban nincsenek kétségeim, hogy semmi. A körítés és marketing alapjaiban helyénvaló volt, tehát az étlapon szépen, a séfet tisztelve le van írva minden információ róla és az általa kreált menüről, ez azonban megmaradt egyfajta virtuális térben, a valóságban lezajló eseményekhez egyáltalán nem tudtam kötni.

üdvözlőfalatok: malackocsonya "wasabi" habbal,

egynemű, inkább kellemetlen ízvilág

Eddig háromszor voltam az U26-ban és mindhárom alkalommal szarvashibákat halmozott egymásra a személyzet. Ez egyébként kicsit zavar, de annyira nem meghatározó, túl tudok lépni rajta. Ezúttal azonban mindvégig ketten voltunk összesen az egész étteremben (szombat este!) a pincérnő pedig még így sem tudta észben tartani, hogy melyikünk mit rendelt.

Háromfogásos menüt ettünk, összességében egyáltalán nem volt rossz, de Takács Lajos nevét nem keverném bele a dologba. A sütőtökleves rendben volt, se több, se kevesebb, az étlap ígéretét beváltják, amely szerint ki lett ragadva a hagyományosan édeskés kontextusból. A pulykazúza az alján nekem nem hiányzott bele, de ez már szubjektív, konzervatív vélemény. Az a bizonyos plusz nagyon hiányzott az egészből. A töltés, a szellem. Ami megérintett annak idején az Olimpiában.

A második fogás: csirkemájtorta szalonnahabbal és krumplipürével. Ezzel összesen csak annyi a baj, hogy mindhárom püré vagy hab állagú, ami mondanom sem kell mennyire zavaró összhatású, a mentőövként mellérakott zöldségekbe kapaszkodtam, amelyek egyébként egyáltalán nem illettek a tányérra, ismét igyekeztem nem gondolni az Olimpia séfjére.

A desszert meggyes crumble mentafagyival. A morzsa olajíze (?) uralta az egészet, a fagyi jó volt.

Nem egészen értem, hogy mi értelme van a vendégséfesdinek, főleg, ha a vendégséf ott sincs a helyszínen, akkor már lehetne nyugodtan Gordon Ramsay is a "vendégséf", amennyiben ez azt jelenti, hogy egy külső séf receptjeit főzik, amíg világot lát az eredeti.

Ez a hét, illetve a szombat este az U26-ban biztos sokmindenre jó volt, csak nem az U26 és Takács Lajos hírnevének növelésére.

A vacsora után megnéztük az újonnan nyílt Vinopolis borbárt a Falk Miksa utcában.

Összességében pozitívak voltak érzéseim, egyrészt voltak emberek, másrészt a tulaj maga jött le velünk a ruhatárba és vette el a kabátokat, továbbá hatalmas koncentráció és odafigyelés érződik a helyen. A tulajdonos végig a pultnál ült a barátaival/vagy üzlettársaival és figyelt minden mozzanatot. Nekem ez tetszik. A borválaszték ugyan óvatos és biztosra mennek, hátul az üzletrész viszont már más dimenziókat nyit, nagyon szépen és igényesen összeállított szelekció.

A Vinopolis tehát egyelőre jó helynek tűnik, legalábbis még nincs annyira magára hagyva, mint a szegény U26.