utolsó előtti

Azt hiszem az ilyen napokat nevezzük zero napnak, vagy nem tudom van-e neve, a lényeg az, hogy a nap, amikor nem volt értelme annak sem, hogy felkeltünk.

A tegnapi edzéstől és gondolom a Hurry Curryben elfogyasztott indiai vacsora méreganyagainak is köszönhetően félig agyonvert állapotban ébredtem, majd úgy dél körülre bementem a városba, szétnéztem egy kicsit, megállapítottam, hogy ahhoz képest, hogy ez az utolsó napja az embereknek arra, hogy felesleges dolgokat vásároljanak egymásnak, akár van közük egymáshoz, akár nincs, szóval nem is voltak annyira elviselhetetlenül sokan.

A design boltokat, piacokat szeretem járni, mert érdekes a kínálat, ott érződik igazán az élet, múzeumba és kiállításra még nem mentem (de hiszen még csak a második napom volt ez), hanem valahogy úgy vagyok itt, mintha mondjuk itt élnék. Viszont kinéztem azért már néhány helyet, ezeket elkezdem majd megnézni idővel.

Azért az jó, hogy nem otthon csinálom végig ezt a karácsonyi cirkuszt.