Azt hiszem az nem is jó kifejezés, hogy így múlik el Róma dicsősége, mert dicsőségről és fénykorról végül nem volt szó, reményekről igen, amelyek azonban nem teljesültek. Múlt nyáron az irodám
otthonról történő kiköltöztetésétől valami új szellemet és frissességet reméltem, azonban rajtam kívülálló okokból a többi odaköltöző cég elemésztette önmagát és velük együtt én is részben áldozattá váltam, de szerencsére én végül mindig a magam útját jártam és nem hagytam, hogy túlzottan befolyásoljanak a körülöttem zajló konfliktusok és események.
Így hát vasárnap ismét "visszaköltözött a hivatal", ahogy a házmester bácsi interpretálta az eseményeket.
Közben változó szelek fújnak, a várakozás időszaka ismét, fizikai visszarendeződés, szellemi előrelépés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése