Igazán nem akarom eltúlozni a tegnapi élményeimet, mellesleg a felháborodásom teljesen indokolatlan, de mégis mivel ember vagyok (azt hiszem) azért rosszul érintett, hogy a BKV igazságos terror csapdájába kerültem és ugyan áldozatnak nem nevezném magam, tekintve, hogy valóban szakaszjeggel próbáltam egy átszállást megúszni, a magyarázkodásom senkit nem érdekelt és csak egyre szánalmasabb spirálba sodort, miközben egy alacsony férfinak kinéző, de nő, továbbá egy kőművesnek kinéző férfi biztonsági őr szorongatott a tekintetével, minden - az ellenőr tanfolyamon elsajátított pszichológiai eszközt és türelmüket latba vetve, ebből egyébként nem sok volt nekik, de ami volt azt is a végsőkig kihasználtam sajnos. Később jöttem csak rá, mikor megpróbáltam önmagam elemezni, hogy miért nem tudtam egyszerűen beismerni a szánalmas lebukás tényét, de nem ment, azt gondoltam mindenhol győzhetek, hát nem. Végülis majdnem 7 évet eltöltöttem úgy, hogy nem büntetett meg a BKV, most eljött az idő, vergődhetek el az Akácfa utcába befizetni a jogos büntetést, sőt még bérletet is vettem. Az élet nem csak színes macaronokból áll, még ha az ember próbálja is úgy felfogni, mint például a sokk utáni közvetlen élményeim során, amikoris a zord, szürke épületet mégiscsak körüljárja a macaronfelhő és színes graffitikkel tarkítva teszi élhetővé, sőt művészivé a teret:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése