2012. április 19., csütörtök

pozsonyi úti fák

Igaz, hogy megérkezett már a tavasz, de még a borongós idő tart bennünket furcsa, megfoghatatlan letargiában. Szerintem egyébként az április általában ilyen.

Próbálok helyt állni az itthoni munkavégzés nehézségei közepette, (pl. teljes motiválatlanság, mindig valamilyen más, halaszthatlan teendő előtérbe helyezése - pl. hogyan adjunk egy végső halálos döfést a távfűtéses télben túlburjánzó, őszig kertben szocializálódott szobanövénynek) valamint próbálom a minimálisra szorítani a Sarki Fűszeresbe tett, evésnek álcázott, valójában inkább az emberi közeget igénylő látogatásaim számát.

Közben pedig rabja vagyok egy elképesztő könyvnek, amelyet gyakorlatilag három nap alatt olvasok ki (ma befejezem várhatóan és nyilván nem is marad el az öncélú, legfőképpen magamat szórakoztató mélyértekezés a benyomásokról). Szóval ez Yann Martell: Pí élete.
Le-te-he-tet-len.

Ugyanakkor javában tartanak a különböző bortémájú megmozdulások, tegnap például a szekszárdi Fuxli bemutatkozásán jártam a Várfok Galériában, ahol mostanában (egészen pontosan ma) feLugossy László és Szirtes János kiállítása is nyílik. A szekszárdi siller bor által ébresztett gondolataimat a másik blogon fejtem ki.

Ma este továbbá rosé vaktesztre vagyok hivatalos, szombaton pedig a Nagy Kékfrankos Nap megpróbáltatásainak teszem ki magam.



Nincsenek megjegyzések: