zöld és kék szombat

Nem biztos, hogy jó ötlet volt átlendülni a másik végletbe, tegnap 10 nap kihagyás után mentem ismét futni, ráadásul 10km-t, úgyhogy most egy kicsit érzem a hatását olyan értelemben, hogy az egyik lábamra például nem nagyon tudok ráálln, de ezek elmúlnak általában 1 vagy 2 nap alatt.

És így néz ki a természet egyébként:

Margitszigeti Futópálya 2012 április

Miután kipihentem a futás fáradalmait elmentem a Kékfrankos Napra a Terra Hungarica szervezésében, a Gerbeaud Házba. A szalonfeelingben próbáltam emberként viselkedni (nem volt egyszerű). A catering ismét döbbenetesen jó volt, én ezt nem is értem, hogy csinálják, olyan finomat ettem a végén, hogy egészen átszellemültem tőle. A borászok pedig, hát mindenki olyan volt, amilyen, figyelik az ismerős arcokat, szelektálnak kivel beszéljenek, kivel ne, melyik viszi előrébb a sorsukat, ha pedig éppen olyan fából faragták az illetőt, akkor az ember női mivolta is vagy előny vagy hátrány, de semlegesnek nem mondható. Hiába, emberek. Kedvenceim a Posta fivérek is kinn voltak, kiváló kadarkát és kékfrankost is kóstolhattam tőlük, na de majd írok én a kékfrankosról is részletesebben.

Ezután pedig elmentünk a Greshambe stílszerűen vacsorázni, ez itt kérem felsőkategória, természetesen minden tökéletes volt,  a szerviz is, mondjuk az 1900 forintos capuccinot nem mertem kipróbálni. A grissini, focaccia tapenade-dal és bacalao krémmel, mint előétel elképesztő volt, én utána articsóka levest ettem az is nagyon finom volt, majd kacsamellet úgy kérve, hogy "tökéletesre" készítve, azzal kicsit meggyűlt a bajom, mert egy tahó vagyok (megundorodtam váratlanul a megfelelően elkészített rosé kacsaszagtól).