A ránk szakadó 4 napos ünnep alapvetően életveszélyes lavírozás az ólomsúlyú semmittevés, a közfelfogás szerint elvárható szabadidős sporttevékenység és az életben történő előrelépést segítő munkaszerű tevékenységek között, időnként kitérve általános rendcsinálás, lomtalanítás és ehhez hasonló dolgokkal.
A tegnapot főként a vendégmacskával bezárva, őt félóránként elárasztó, elvárt dögönyözéssel töltöttem volna, ha nem jönnek értem pozitív, támogató elemek és rángatnak el biciklizni egy igen bátor és távoli célpontra: a Kopaszi gátra. Ami kérem szépen, amíg nem figyeltem, egy szelet Európa lett (egészen pontosan 3 éve), teljesen más világ, nem is tudnám beazonosítani hirtelen, hogy Magyarországon vagyok, ha csak ott letennének. Ezzel együtt engem csak és kizárólag rossz időben, ordas szélben vagy borongós, szürke, nyálkás esőben lehet oda legközelebb kirángatni, amikoris nem a bermudás nagycsaládosok lángosozó, igen drágán mért debreceni párosozó és fagyizó tömege árasztja el a helyszínt. Semmi bajom velük, csak nem tudom elviselni az ilyen közeget (bennem van a hiba).
Tegnap tehát, ha a 10 km-em nem lenne azt mondanám sporttörténelmet írtam kis híján, ugyanis kb. 15 km-t bicikliztem, majd hazajöttem visszaadtam a cicát jogos tulajdonosainak némi intő tanács - nevezetesen, hogy a macskát kicsit tanítsák élni, mert most olyan, mint egy ezüstbundás bábu, bármit lehet vele csinálni - szóval ezután nem átallottam elmenni még futni ismét 5 km-et, este 10-re végeztem. Egyébként az esti nyári melegben egészen inspiráló érzés futni, dübörgő zenével a fülben. Az érzékek ilyenkor kizárnak egy csomó szépen zöldellő fát és bokrot, ezek ebben az időpontban fekete masszává válnak, az ég és a víz színe sem tereli el a figyelmet, továbbá csupán a két méterenként elhelyezkedő szerelmespárokat, fiú és/vagy lánycsapatokat lehet szemmel tartani oldalt a parton, valamint ilyenkor késő este már csak kevés elvetemült fut, szóval az az összbenyomás, hogy ilyenkor a legjobb futni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése