A Men in Blackben látható űrlények mennyisége és milyensége számomra mindig is pont az ideális volt, magam sem értem miért. Pedig nem vagyok az a típus, akit az ilyen vicceskedő, űrlényes stílusú filmek vonzanak. Az első rész is nagyon tetszett, a második pedig még inkább, sokak szerint a 2-es pedig nem is jó. Szerintem pedig zseniális. Filozófiai kérdéseket feszeget, elgondolkodtató. A 3. rész pont ugyanúgy. Nagyon jó, az első perctől az utolsóig szórakoztató, felül kellett emelkedni a szinkronon, de nem volt vészes.
Az egyik jelenetnél, amikor éppen a Rockefeller center tetejéről zuhan át a főhős 1969-be, megjelenik mellette még néhány zuhanó ember a tőzsde crach idejéből, ekkor még a Coen fivérek Hudsucker Proxy c. (a világ egyik legzseniálisabb) filmje is beugrott (ami mellesleg megbukott). És a végén mit látok? A Men in Black 3. forgatókönyvírója Etan Cohen.
És aztán jön a csavar, ez mégsem összekeverendő: Ethan Coennel.
Vicces hely ez a Hollywood. Űrlény mind.
Azt hiszem azért tetszik ez az egész, mert a világ legtermészetesebb dolga, hogy bizonyos figurákról kiderül, hogy ufók, és hát én pont ugyanígy vagyok időnként, csak magammal. Néha az a gyanúm, hogy én is űrlény vagyok. Na majd meglátjuk.
Talán az egyetlen szomorú elem számomra a nyilvánvalóan nagyon rossz bőrben lévő Tommy Lee Jones, nem véletlenül vették ki a főszereplők közül és csak halvány árnyékát játssza önmagának. Az a legrosszabb, hogy jól láthatóan rá lett erőltetve az egész, mindenki úgy tesz, mintha minden oké lenne, pedig hát nem.
A nap kiemelkedő eseménye volt még egy kávé a Drop Shopban, művészet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése