Az úgy volt, hogy kedden egy gyors újjáépülés erejéig beugrottam a szigetre még tulajdonképpen egészen aktív időszakban úgy délután 6 körül és 10 km-et futottam gyorsan és sikerült helyreállítani majdnem mindent, utána pedig már csak a fizikai következményeket kellett kiheverni, viszont mivel az én szervezetem ezt a munkát valamilyen oknál fogva remekül végzi emiatt nem is kellett aggódnom.
Másnap viszont folytatódott minden, egy fokkal készültebben reagálhattam az eseményekre, ráadásul kis lépésnek tűnik és mégis nagy lépés egy hatalmas fehér műanyagredőnnyel gazdagodtam, aki ezt átélte tudja, hogy abszolút nem elhanyagolható életérzésről van szó. Csütörtökön pedig szabad és egyben aktív napot csaptam, talán ha négy hullámvasút volt, igazán semmiség. Pénteken pedig konkrétan kétszer húztam ki magam a saját hajamnál fogva a mocsárból ezek mind lelki tényezők, viszont sikerült.
Most már előrántottam aktív használatra a biciklimet, viszont az újlipótvárosi elitpincénket mindig megcsodálom és most közszemlémre is teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése