utazás Szőlőskislakra

Merész vállalkozás volt vonattal elindulni lefelé. A tartalmas péntek estém után (Family Guy ájulásig) nagyszerűen kipihenve, nagyjából időben indultam. A szokásos kávém után már érzékeltem, hogy nem lesz időm tömegközlekedéssel (3 átszállás) eljutni a Déli pályaudvarra, ráadásul a bérletem is lejárt... (bizony már egy hónapja volt a BKV-s sztori). Na, szóval a pontlevonások már a Sarki Fűszeresben elkezdődtek, ahol először semmilyen, majd csak sületlen croissanthoz juthattam volna, úgyhogy éhgyomorra távoztam. A taxisról inkább ne ejtsünk szót, most már mindegy. Na, de a vonat!

Mérhetetlen mennyiségű, ki tudja honnan jövő és hová igyekvő, vidéki vásárokban (szerintem drágább, mint a bolt) felruházkodott, szandálos néni, a nekem jutott négyesülésen pedig egy komolyan felkészült bácsi társaságában töltöttem az indulás előtti 20 percet. Indulásra gyakorlatilag lenullázódott a napra tervezett energiakészletem és a jó idegállapotért felelős sejtjeim száma. A bácsi folyamatosan párizsis zsemlét evett, hangsúlyozom indulás előtt, de annyit, hogy nem tudtam elhinni, hogy megint előkerül egy újabb. Miután, valamilyen csoda folytán mégis elfogyott semmiféle feloldás nem következett, ugyanis elővett egy zacskó chipset és a várakozás csendjében egyfolytában harsogva rágott. A sokat megélt nénik is kényelmetlenül nézegettek jobbra-balra. A mellette ülő, egyre távolabb húzódott, nagyjából innen lehetett sejteni, hogy nincs teljesen kedvére a dolog. Mivel én okosan vittem magammal fülhallgatót bekapcsoltam a zenét a legnagyobb hangerőre, de esküszöm azon keresztül is hallottam. Aztán úgy döntöttem becsukom a szemem és kiemelem magam a térből és időből, innentől kezdve sokkal jobban letttem. A megpróbáltatások utóhatása azonban megmaradt, mert miután majdnem 3 óra múlva leértem Balatonboglárra, ahonnan átvittek Szőlőskislakra a Kislaki Bormanufaktúra főhadiszállására, hát finoman szólva pattanásig feszült idegállapotban voltam, elsősorban azért, mert addig egy falatot sem ettem, másodsorban azért mert nem is ittam semmilyen folyadékot (okosan..), ráadásul ott a helyszínen is relatíve későn nyomtak a kezembe valamilyen feszültségoldó italt. De aztán minden rendbejött.

A Kislaki Bormanufaktúra minden évben kétszer rendez ilyen szezonnyitó eseményt, Kislaki Tavasz és Kislaki Ősz címen. Tegnap egyszerűen valószínűtlenül zöld kert (értsd fű és fák) fogadott a helyszínen.

Az ételekért az amúgy kissé l'art pour l'art elfoglalt, a nagy sietségben a vendégekre már kevésbé figyelni képes Csillagánizs főzőiskola felelt, egyébként valamennyi kreálmányuk fantasztikusan finom volt. Előtételként - és kérem ez volt az első falat, amit aznap ettem, de így utólag szólva megérte! - egy kacsamájhabot és sült kolbászt ettem, friss házikenyérrel, a mellé tálalt reteksalátát sajnos biológiai okokból nem tudtam elfogyasztani.

Utána további italok után néztem, nyitódtak a nagyon durva champagne-ok, és a jobbnál jobb borok, megint rá kellett, hogy jöjjek, hogy én valahogy nagyon kedvelem Légli Géza borait, nem kevésbé magát Légli Gézát.

ez egy bábelőadás volt, 

és a gyerekek annyira aranyosan lelkesek voltak rájuk, 

hogy majdnem megettem őket (is)

Közben egyébként az egész országot fenyegették folyamatosan a különböző információs csatornák, hogy óriási vihar közeledik, és Budapesten be is csap néhány óra múlva, és narancssárga jelzés meg ilyenek, de valahogy nem láttam semmit tegnap ebből. Mindenestre megelőzendő a bajt este 6-kor visszaindulás következett be: nagyon szerencsésen alakultak a dolgok, mert másfél óra alatt, autóval hazajutottam útitársként csapódva négy másik emberhez.

Hazatérés után következett az akut másnaposság - igen még aznap, de kihevertem az este folyamán, jó nem állítom, hogy nem nyűszítettem időnként a 18féle (nem sok ugye, de tényleg sokféle) alkoholos ital utáni hatásoktól. Tehát ma például semmi bajom nincsen, nem is értem egyébként.