A hétvégét alapvetően egy iszonyatos bosszankodás határozza meg, nevezetesen, hogy a macbookom töltője elromlott úgy, hogy még egy év se telt azóta, hogy megvettem. A töltőt nem kicserélték, hanem valami ködös magyarázattal ott tartották és állítólag "érkezik" egy másik töltő vagy alkatrész, ezt nem tudom. A szervizben egy értelmes, közvetlen mondatot vagy magyarázatot nem mondtak, hanem valami futószalag eljárást kaptam, amúgy maga a szervizes fiú normális volt. Most már 3 napja náluk van és nem történik semmi.
Megmondom őszintén én amúgy sem tudtam megbarátkozni a mac hangulattal, a sok felesleges, öncélú csili-vili funkcióval és az alapvető, pc-n megszokott funkciók hiányával. Most vissza kellett térnem a kis, törött monitorú, amúgy tökéletes és imádott VIP Asus gépemhez és azt vettem észre, hogy nincs az a fajta "le van fogva a kezem" érzésem, mint a mac használata közben. Elmondanám, hogy a notebookom a macbookkal ellentétben felismeri az iphone-t, továbbá értelmesen kezeli a képeket. És nem ez az egyetlen életminőséget nagyban befolyásoló funkció. Szóval eldöntöttem, hogy eladom és szerzek egy másik, rendes PC-t.
Összességében ismét egy rendkívül szeles, de napos délutánunk van, én magam boldog (az Apple-nek köszönhető) semmittevésben leledzem, olvasgatás, főzés, egyéb. Tegnap egészen véletlenül kiváló reggelit készítettem magamnak: mostanában a rizstejben főzőtt zab és egyéb pehely a kedvencem, fahéjjal, viszont tegnap kiegészítettem egy málna esszencia turmixszal, elég menő lett.
A délutáni ebéd pedig, pusztán az unalomnak köszönhetően olyan lett, hogy habár rendkívül egyszerűnek is mondható hagymás-krumpli volt az alap, de megfelelően előkezelve a hagymát és a krumplit is, valamint a végsőkig átgondolva mind a szeletek vastagságát, mind a hagyma készültségi fokát, hát sikerült egy első osztályú ételt készítenem, konkrétan alig tudtam abbahagyni az evést.
Most pedig egy nyugodt, délutáni teázásba ölöm az időt, töltődöm éppen, van is miért, azért a hét utolsó két napja nem sok pihenést hozott, például pénteken - ez most irritáló lesz: 7-kor keltem, és 4 meetingem volt délig, na most én nem szoktam 7-kor kelni. Nem alszom sokáig, de ez azért túlzás volt és különben is még kicsit sötét volt, hát ez felháborító.
Egyébként amennyiben valaki nyugtalankodna, hogy az erkélyre telepített mérhetetlen mennyiségű növény, hogy érzi magát így január végefelé, azt kell, hogy mondjam döbbenetesen jól vannak, megedződtek, vastag szárakat fejlesztettek és bírják a 120 km/h-s rendszeres széllökéseket. Úgyhogy nagyon szépen meg fogom becsülni őket ezek után, bár idén télen még nem volt igazán hideg az igaz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése