A tegnap esti elvarázsolt hangulatból felébredve elhatároztam kipróbálom a másnaposan futást, bár annyira nem súlyos a helyzet, mint amennyit elfogyasztottam a Coppola féle tannintengerből, még csak fejfájást sem tapasztaltam.
A szigeten néhány száz méter után máris dolgozni kezdett az agyam (mikor máskor) és egyben értelmezni a szemben és előttem elfutó lényeket. Mivel napsütés is volt, rengeteg család imbolygott kifelé a szigetre, ahogy lassan, vészjóslóan és a mindenek felett állóság sugallatával tolják a babakocsit, mennek mellettük a minden joggal felruházott gyermekek, mindegy, hogy pont előttem állnak meg a futópályán, senki nem szól rá. Gondoltam, hogy pusztán véletlenül felrúgom és akkor megtanulja (főleg a szülei), de végül nem tettem. Az apukák közben titkon nézegetik a futólányokat. A másik, amit nem értek: a kabátban futók. A második kilométer után a hőérzet úgy alakul, hogy ugyanolyan, mintha 20 fokban futna az ember, én három rétegben vagyok ilyenkor, de borzasztó lehet kabátban. A kutyasétáltatók is zavarnak. Lézengenek (túl nagy számban), szintén szeretnek a futópályán mászkálni és a hülye kutyájukat ott hagyni. Ezeknek be szoktam szólni ha olyan kedvem van. Náluk már csak a rózsaszín sapkás, rózsaszín lábszárvédős, pont előttem megálló, de addig is helybenfutó idióták idegesítenek jobban.
Ennyit a futás, mint építő lélektani folyamat hatásáról.
Találtam egy űrlényt is amúgy (csak próbál úgy tenni, mintha fa lenne és figyeli a parlementet):
A szigeten néhány száz méter után máris dolgozni kezdett az agyam (mikor máskor) és egyben értelmezni a szemben és előttem elfutó lényeket. Mivel napsütés is volt, rengeteg család imbolygott kifelé a szigetre, ahogy lassan, vészjóslóan és a mindenek felett állóság sugallatával tolják a babakocsit, mennek mellettük a minden joggal felruházott gyermekek, mindegy, hogy pont előttem állnak meg a futópályán, senki nem szól rá. Gondoltam, hogy pusztán véletlenül felrúgom és akkor megtanulja (főleg a szülei), de végül nem tettem. Az apukák közben titkon nézegetik a futólányokat. A másik, amit nem értek: a kabátban futók. A második kilométer után a hőérzet úgy alakul, hogy ugyanolyan, mintha 20 fokban futna az ember, én három rétegben vagyok ilyenkor, de borzasztó lehet kabátban. A kutyasétáltatók is zavarnak. Lézengenek (túl nagy számban), szintén szeretnek a futópályán mászkálni és a hülye kutyájukat ott hagyni. Ezeknek be szoktam szólni ha olyan kedvem van. Náluk már csak a rózsaszín sapkás, rózsaszín lábszárvédős, pont előttem megálló, de addig is helybenfutó idióták idegesítenek jobban.
Ennyit a futás, mint építő lélektani folyamat hatásáról.
Találtam egy űrlényt is amúgy (csak próbál úgy tenni, mintha fa lenne és figyeli a parlementet):
ez már nem az űrlény (szerintem), hanem én:
kötelező elem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése