első és utolsó napok

Elkövetkeztek az év első, valamint stockholmi tartózkódásom utolsó napjai. A vasárnap valami furcsa ragadós hangulatú sétával telt, ahogy próbáltam egy újdonsült ismerőssel átgázolni a városra ereszkedő víz és sötétségfüggönyön, de ezt tegnap már hasonló költői képekkel megírtam. Alapvetően az Östermalms környékén mászkáltunk, a kikötők és a hajók magabiztos ingadozását követve, végig a part mentén a szigetek távoli fényét csodáltam és közben hosszas beszélgetésekbe bonyolódtam. Próbáltam kibogozni - többek között a magam számára is - a saját életem és mások életének lényeges kérdéseit.

Az estét aztán sokáig húzódó kényszerben töltöttem, emiatt történelmi időmennyiséget aludtam és reggel 11 órás keléssel indítottam az utolsó előtti napomat itt Stockholmban. Ebből úgy tűnik némi megnyugvást azért leltem itt végül. Na, de jön a holnap, mint utolsó nap, majd azután a hajnali kelés. És hát a hazautazás. De addig van még egy teljes napom.

Ma pedig egyébként a mérsékelten undorító, de még mindig esős (nap nélküli) időben egy kardamomos kávéval indítottunk, majd a Kulturhusetben megnéztük, hogy ismét zárva vannak a kiállítások. Ezután egy jó wok ebéd következett, majd boltnézés és városnézés, ismét a hajók és a tengerpart, majd a kimerítő séta után még benéztünk az Östermalms Saluhall piacra, ahol persze fantasztikus kínálat volt már megint/még mindig,

végül esti ismételt zabálás következett, az én újévi fogadalmaim egyébként csak január 5-én indulnak.