hazautazás

Mire visszaindulunk este a városba megint esik az eső és a szinte már megszokott feketeség ereszkedik a maga teljességében a városra.

Szemerkélő eső kísér a Cityterminalenre vezető úton, a Comfort Hotelben fogom tölteni az éjszakát, mert a repülőtérre vezető busz hajnali 4:30-kor indul.

A hotelben hiába fekszem le időben, az elalvás egyszerűen semmilyen formában nem sikerül, végül feladom és elfoglalom magam. A hajnali gondolatok mindig nagyon érdekesek és furcsák.

Aztán reggel 4-kor elhagyom a szállodát és 4:20-kor már ki is kanyarodik velem a Skavstára vezető reptéri busz, nem értem miért indult korábban, de nem baj. Az út szokás szerint hosszú és sejtelmes, talán soha nem volt még ennyire sötét, néha egy épület fénye, vagy egy neontábla töri meg a fekete bársony mélységű éjszakát. Egy kicsit sikerül aludnom a buszon, a fülemben szól a Pulp régi, otthonos dallama.

A reptérre idétlenül korán érek ki, de nem lehetett később, ez az egy busz jött ki a megfelelő időpontban. Amíg nem gyűlnek körülöttem magyarok még elviselhető, de aztán elkerülhetetlen. És hiába reggel 7:26, a magabiztos magyar, feltehetőleg kint élő középkorú nő sört kér a váróterem éttermében, mindenki hallja, ahogy többször elismétli. Nem titokban teszi, ahogy egy jó alkoholistához illik.