A mai napon felbontottam a Coppola borászat által készített Director's Cut bort, hát jó, alapvetően legenda, az alaphangulatot adja a borcimke és az egész filmes körítés. Ehhez képest kibontom: egyrészt elfekvőben volt tavaly nyár óta, így egyfajta gyakorlati hozadék, hogy a dugó elázott, tehát szétmállott, amikor ki akartam nyitni, amelynek következtében az első pohár tele volt parafamaradékkal. Nem baj, ilyen előfordul. Majd megemlítettem, hogy ez a bor ötpercenként változni fog, ehhez képest volt: smirgli, favágó, tűz, minden csak nem táncospár.
És mégis csodálatos. Méltó közegben. Egyébként közben gondolkodtam azon is, hogy nincs-e valójában teljesen szétesve. Ez ugye meg szubjektív, legalábbis nálam egyelőre.
Mindegy mert minden ilyesmit úgyis alapvetően bemagyarázunk magunknak és sok esetben a környezetünknek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése