Miután a tegnapi napot is feláldoztam teljes körű felépülésem érdekében, (érzem kezdek Thomas Mann szintű magaslatokba emelkedni) most már határozottan javult a helyzet.
Azért elmentem, ahhoz a "híres orvos"hoz a közelben lévő magánrendelőbe (Pannónia Magánorvosi Centrum), ahol aztán tapasztalhattam milyen az, amikor emberként kezelik a pácienst.
Nem túlzásba vitt, barátságos, hangsúlyozom: normális (nem elegáns, nem luxus, nem az én finnyás úri ízlésem szerint alakított, hanem normális) váróterem, benne normális emberekkel, a fogadópultnál normális recepciós, semmi túlzott kedvesség, itt is csak az elvárható emberi gesztusok megtalálhatóak. Időre érkeztem, és pontosan tudja a nevem, már amikor odalépek a pulthoz, leültet, kicsit várok, az orvos kijön, bemutatkozik (ilyen azért volt a közszférában is, nem pont ez hiányzott) majd mintha egy kedves rokon lennék, barátságosan behív a rendelőjébe, viccelődik, beszélgetünk, majd egészen komolyan megvizsgál, érződik, hogy nem akar rosszat mondani orvostársaira, ezért csak óvatosan jegyzi meg, hogy csodálkozik, hogy nem csináltak ultrahangot, az nagyon alapvető lett volna. Előtte egy nagy plakát van a falon, azon pedig a nyitott emberi test és az összes ismert emésztőrendszeri betegség illusztrálva, elkezdem hunyogorgva (mert messze van) végignézni és értelmezni őket, egy idő után kissé rémülten abbahagyom ezt a rövid, kissé perverz szórakozást.
Végül elküld egy sor vizsgálatra és kapok egy gyógyszert is, majd a számla kinyomtatásakor egy kicsit lefagy a mosoly az arcokról, végül távozom. A recepciónál elmondják a labor és ultrahang vizsgálatok árát, amennyiben ott óhajtom csináltatni - ahol emberként és nem patkányként kezelnek - hát nem tudom, van mit mérlegelnem. Szóval a kérdés ugye: havonta fizetek igen magas összegeket azért a szennyért, amit kaptam hétvégén, vagy saját zsebből megoldom, ha éppen 5 évenként van valami problémám, nem tudom. A baj csak az, hogy nem vagyok döntési helyzetben, mert ugye a szar ellátásért fizetnem KELL, hogy mások, akik nem tehetik meg, hogy drága magánrendelőkben kényeztettessék a lelküket, azok kapjanak ellátást.
Szóval ez egy igen-igen kemény világ.
Na jó, de történnek jó dolgok is, ma például gyógyulásom biztos jeleként belekötöttem a törzshelyemen fogyasztott újfajta reggelimbe, csak mert úgy volt, rossz, ahogy volt, de az építő kritika nem maradt el, ilyenkor általában vészvillogók gyulladnak és nagyon hamar kijavítódnak a hibák, én pedig, az örök, gonosz minőségellenőr ott vigyorgok a sarkon boldog, velem született rosszmájúságommal tömjénezve magam.
Ma délután olyan programra megyek, amilyenen még nem voltam: kávékóstoló, már nagyon várom, nem feltétlenül azért, mert délután 5-kor fogok elfogyasztani mérhetetlen mennyiségű kávét, pusztán az élmény és az új ismeretek megszerzése miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése