"... a legtöbben, ha végül visszatekintenek, látják, hogy egész életükön keresztül "ideiglenesen" éltek, s elcsodálkoznak, hogy az, amit rá se nézve, ki sem élvezve elmúlni hagytak, az volt éppen az életük, az volt, aminek a varázsában éltek. És ilyenformán az embernek életútja rendszerint úgy foly le, hogy a remény bolondja, s a halál karjaiban táncol."
Nem volt egyszerű, mert sokszor a könyv ijesztően szembesített önmagammal, továbbá olyan élethelyzetekkel, amelyeket én más szögből, de átéltem. Régen olvastam ilyen mesterien megírt, zseniálisan szőtt regényt, igazából három-négy szálat futtat párhuzamosan és csak egy idő után áll össze, nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek, az utóbbi idők egyik legjobb műve - merem állítani, pedig már túl vagyok egy-két irodalmi élményen, nem mondom ezt akármire.
Ez itt egy elég jó összefoglaló, nem óhajtok most irodalomelméleti kérdésekbe bonyolódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése