visszalendülés

Mostanában a kelleténél jobban is elmélyedtem a Schopenhauer féle tanokban, aki egy embergyűlölő, antiszociális félőrült, zseni volt és nem tudom mennyire hangzik nagyképűen, de ijesztően sok hasonlóságot vélek felfedezni az ő gondolkodása és az enyém között. Ezt főleg az emberekhez és a helyzetekhez való hozzáállásomra értem, persze nem egyértelműen arra, hogy én embergyűlölő lennék, de rendkívül kritikusan tudom nézni az embereket és a számomra visszás, nem igazságos helyzeteket. Persze, hogy az igazság hol van és kinek a nézőpontja szerint, ez ugye egy nehéz kérdés, nyilván ez is egy viszonylagos dolog.
Gyakorlatilag ellehetetlenítem a saját helyzetemet a túlzott emocionális viselkedéssel például üzleti téren, ahol egyáltalán nem kéne. Illetve teljesen kezdek kiábrándulni a vendéglátás és a hazai gasztronómia témájából és értelmetlennek látok minden fejtegetést, de most már azt is, hogy egyáltalán eljárjak ilyen helyekre, hiszen ezek akkor, abban a pillanatban adnak egy aktuális örömöt vagy bosszúságot, de szerintem helytelen és hülyeség ilyen helyzetekben "élni" és "érezni". Talán erre az impulzusra is szükség van, mint sok másra, majd meglátjuk.

A hétvégén például elhatároztam, hogy leszokom a reggeli 2 kávé/Sarki Fűszeres, valamint zsír (=croissant) evésről, de most mégsem sikerült, lementem és a reggeli fogmosáshoz hasonló rutin részeként, szokásomhoz híven elkezdtem ott a napomat. Ezzel nagyon nehéz lesz felhagyni.

Visszautalva még egy pillanatra az elmúlt heti élményekre: szombaton a hazatérés után azonnal elmentem futni 5K-t és meg kell, hogy mondjam az október elsejei nyári estében 7 nap olaszországi feltöltődés után: boldogságot éreztem. Aztán gyorsan megszoktam, hiszen ezek múló pillanatok legalábbis az én esetemben.