Tér és idő ugrások

Rám nem jellemző módon most csupa pozitív élményekről fogok beszámolni.

Egy nap alatt megjártam Oroszországot, Párizst, Barcelonát és New Yorkot - legalábbis hangulatban.

Az a megtiszteltetés ért, hogy kipróbálhattam az Arany Kaviár tradícionális orosz bisztró menüjét, de úgy, hogy még nem nagyon tud a város arról, hogy ilyen létezik, tehát nem voltak túl sokan. Szintén ennek köszönhetően egy profi pincér, tökéletes kiszolgálását élvezhettem. Ha megtudja a közönség, hogy itt lehet 4-5000 Ft-ért felsőkategóriás 4-5 fogásos orosz ételt enni, ki tudja még megtelik hely és akkor már nem körülöttem fognak ugrálni. Az Arany Kaviár egyébként a második kedvenc éttermem az Olimpia után, annak idején, amikor előszőr voltam ebben maradtam magammal. Csak a fontos tények rögzítése érdekében: előételként rakott hering salátát ettem (amiért megdicsért a pincér, hogy milyen jó választás és ez nagyon jól esett),

utána borscs levest majd túrós szirnyikit tejföllel.

Ezután viszont megnéztem végre a sokat emlegetett a table! boulangerie - patisserie pékséget és kávézót a Mammut mellett és hát: fantasztikus volt.

Ugrás a térben és az időben, egyszercsak nem Magyarországon vagyok, nemcsak azért mert körülöttem CSAK külföldiek ülnek a kis elkülönített kávézóhelyiségben, ahol egymáshoz érnek az asztalok és annyira különleges és pici minden és tudom, hogy ez tényleg így megy Franciaországban, pontosan ilyenek az igazán jó helyek, nincs privát szféra sőt, nem tudsz nem ránézni, adott esetben rámosolyogni a melletted ülőre félig-meddig bocsánatkérően, hogy egymás szájában esztek, de megnézed közelebbről az ő sütijét is sőt én ilyenkor hangosan kommentálom, hogy de jól néz ki az is, mert ha igazán jól érzem magam valahol gyerekké változom (tényleg) és kinyilvánítom, amit érzek, mondom hangosan, ami jó.

Ami jó az jó. Az eladólányok JÓK, aranyosak, kedvesek, közvetlenek. A sütemények JÓK, nyilván mindent megkóstoltam volna, ha nem vagyok éppen ebéd után. Kávét nem mertem inni, mert attól félek milyen, de a sütik biztos, hogy nagyon jók. Más, mint máshol, más értelmezés, más hangulat, minőség, étel: embereknek szánva. És nem csak, hogy hirtelen jól lakjál, hanem, hogy jót egyél. A belső díszletnek még kopnia kell egy kicsit, hiszen honnan is lennének a magyaroknak autentikus francia berendezési tárgyaik, úgyhogy egy kicsit műkopottas, műrégies enteriőr uralkodik, de nekem bejön, túllépek ezen könnyen, mert tele van ötlettel, ezt egy olyan ember csinálta, aki tényleg tudta mit akar.

És még nem volt vége a napnak: este végre elmentem a Doboz nevű szórakozóhelyre és ugyan erről is folyton megoszlanak a vélemények, nekem tetszett, de 10 percnél tovább mégsem bírtam ott, ezért átmentünk egy új helyre, ami most nyílt a Gozsdu udvarban és fantasztikus tér és idő ugrást követtem el ismét, ugyanis egy korábbi magánrendezvény egyik szervezőjeként akkor még lepukkant pince helyiségben már jártam. Ez lett átalakítva és jelenleg Gozsdu Manó Klub nevezetű partyhelyként üzemel, tökéletesen átlényegítve, az alsó szinten (már tényleg a föld alatt) koncert és emberek, pult, berendezve teljesen, megtelt élettel az egykori pince és raktár. Persze annak idején mi is megtöltöttük élettel egy napra, de akkor még csak az elegáns gyertyák és a fehér asztalterítő kontrasztja adta a hangulatot.

Utána még átmentünk a Kazinczy utcába, amelynek felújítása befejeződött és nagyon jól néz ki! Itt is találtam egy számomra új helyet: mint kiderült már több, mint egy éve nyitva van, hogy is nevezzem "ruha romkocsma": Kék ló a neve. Végül ettem a Szimpla melletti, mexikói ételeket készítő El Rapido Grill Deliben, ez is egy élmény volt. Szóval a tegnapi napom még ha nem is indult valami jól, de félúton váratlanul tér és idő szökkenésekkel mégiscsak nagyon jól alakult, a végefelé már Barcelonában és New Yorkban éreztem magam felváltva.