"Who do you listen to wh makes "conventional" music?
I think we listen a lot to silence..."
Folyton olyan programokba futok, ahol tömnöm kell magam és már kicsit elegem van belőle, ma is lett volna egy cognac kóstoló, de ellenálltam. Holnap pedig Partizan vacsora lesz basszus, aminek nem fogok tudni ellenállni. Egyedül egy dologból nincs elegem, szinte szerelmes is vagyok a helybe, oly módon, amilyet még csak az Olimpiában éreztem: á Table! pékség a Mammut mellett, már írtam róla, de megerősíteném: ez egy más világ, varázslat és én csak attól félek mikor romlik el, mikor megy tönkre, mikor jön a kompromisszum időszaka, mint előbb-utóbb mindenhol.
Tegnapelőtt még főztem is egy amúgy normálisnak tűnő receptet az új Segal szakácskönyvemből, és nagyon jó lett, csak szerintem nem voltak olyan jók a zöldségek, amelyek eléggé meghatározóan az alapanyagát képezték, ez mondjuk a én hibám, miért a sarkon vásárolok a szörny zöldségesnél: úgy értem 2 fiatal srác, igénytelen vagy félrecsúszott elképzelésekkel: amely szerint a zöldség és gyümölcs akkor jó, ha szép. Miközben ugye akkor jó, ha van íze és finom, valamint nem leszünk azonnal rosszul tőle a benne lévő vegyszerek és miegymás miatt. Hát ezúton kérek elnézést a kinézetért:
Most, hogy ezt is letisztáztam.. A tegnapi napomat a feneketlen szakadékba zuhanástól úgy mentettem meg, hogy elmentem a Margitszigetre és futottam 5 K-t. Október vége ide vagy oda, majd szépen megtanulok felöltözni meg majd kiheverem, amikor megfázom, egy-két nap, hét stb. nem érdekel, de nekem annyira szükségem van a futásra és az azt követő lelkiállapotra, azaz lelkiállapot helyrebillenésre (tehát tulajdonképpen nem egy eufórikus állapotot kergetek félreértés ne essék, hanem a normális állapotomat, ami nekem most már szinte eufórikusnak számít, amikor éppen abban lelem magam), hogy ezt muszáj folytatnom. Tehát amikor csak tehetem el fogok menni, hiszen egyelőre megtehetem.
Tegnap voltam az M étteremben közös teszt céljából, ahonnan igen vegyes benyomásokkal távoztam, a cikket nem én fogom megírni szerencsére, utána pedig a Baldaszti's Grandban az Andrássy úton, ahonnan viszont egyértelműen pozitív benyomásokkal jöttem el, miután ittam egy, inkább 35 fokos kánikulára kalibrált koktélt, kissé lefagyasztotta a belső szerveimet a gyömbéres, citrusos tematika, de a tálalás, a stílus, a hely szelleme és designja nagyszerű volt, tetszett! Lehet, hogy el is ugrom oda ma kávézni, vagy az Innio-ba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése