utolsó nap Bolognában

Tegnap óriási futamban, gyakorlatilag 7 óra alatt hazatértünk Budapestre. Előette visszaadtuk az apartmanunkat a furcsa tulajdonosoknak, alapvetően elégedettek voltunk a szállással, ha azt nem számítjuk, hogy én kissé úgy éreztem magam minden egyes elalvás előtt, mintha egy kórházban vagy egy zárdában lettem volna, mindezt a szoba otthonossági fokozatára értem.

Pénteken még tettünk egy kört Bolognában, először egy nagyon érdekes, telerajzolt művelődési ház falát fotóztam, azután pedig bementünk ismét a belvárosba, ahol próbáltunk a nyugalmasabb utcákban sétálgatni.

Először végre megtaláltuk a Piazza Maggiore közelében látható, amúgy nagy turista látványosságnak számító Fontana del Nettuno-t, majd nem sokkal utána beültünk a közeli DiVinis borbár és étterembe, ahol ismét egy mérhetetlenül undok pincér (bár, ahogy elnézem a szörnyű honlapjukat ő maga a tulajdonos lehet, még jobb) kiszolgálást élvezhettük, hozzá jónak tűnő, de valójában semmilyen ételeket.

Sok órai sétálgatás után pedig visszatértünk és lezártuk a bolognai élményeket.

Összességében az a véleményem, hogy én ugyan nagyon vártam ezt az olasz utat és alapvetően nagyon jól éreztem magam, ami főleg a társaságnak volt köszönhető (legjobb barátnőm és a férje), mégsem vágyom vissza igazán Olaszországba. Találtam két komoly kincset: a Pietrafitta-t, ami egy olyan hely, hogy ide biztos, hogy elmegyek még, továbbá Comacchio szintén egy fantasztikus és nyugalmas (valószínüleg csak szezonon kívül) kis halászfalu.

Firenze élvezhetetlen volt a sok turista és az erre épült turistaipar miatt, Modena és Párma pedig - tekintve, hogy a sziesztába nem tud nem belecsúszni az ember nem igazán tudta megmutatni igazi arcát, vagyis mi nem voltunk képesek látni. De az, hogy Modenában beléptem az egyetlen nyitva lévő balzsamecet boltba és a boltos köszönés nélkül rámmordult, hogy "Madame, no photo" érthető módon nem lett egy kellemes emlék.

A jobb sorsra érdemes San Gimignano is befogadhatatlan volt, mivel eltorzult a gagyibiznisz elburjánzása következtében. És itt valami elképesztő történelmű helyekről beszélünk, amelyek élvezhetetlenné váltak, de szerintem nem is dolgunk, hogy élvezzünk egy olyan helyet, ami már amúgy is elismert, olyan helyekre kell fókuszálni, ahol az újdonság varázsa még megtalálható, amelyek pont azért lehetnek érdekesek, mert még nem tudnak róluk túl sokan. Én azt hiszem mostantól így kívánom szemlélni ezt a turizmus/utazgatás kérdést.